1970-es évek: Mindenre van egy IC!

Az első sorozatban gyártott IC-k egyszerű logikai kapcsolások voltak, amikkel a Boole-féle algebrát lehetett használni. AND, OR, NOT, ilyesmik. Ezekből persze sokkal kisebb és sokkal gyorsabb számítógépeket lehetett csinálni, hiszen ami eddig 16-20 relé volt, az most egyetlen pici integrált áramkör méretű lett.

Aztán egyre összetettebb integrált áramkörök készültek, éppenséggel van olyan, ami egy bináris számot tud átalakítani úgy, hogy egy led-kijelzőn a szám tízes számrendszerben jelenjen meg.

A 7447-es IC számot jelenít meg
Hú, ezek szerint van vagy tízezer fajta IC amit nekünk mind ismerni kellene? Dehogyis van! 7400-tól kezdték a számozást :) Nagyjából 50 fajta általános célú IC van, és egy csomó speciális.

Az IC-k megtervezése hosszú folyamat, utána a gyártás előkészítése is költségigényes. Azonban a tényleges IC ára nagyon olcsó: hisz csak egy kis szilícium kell bele, az meg tulajdonképpen ott van a homokban! Egy IC legdrágább része a tokozása: azaz amikor rákötik a kis kivezetéseket, és műanyagba öntik az egészet.

Egy ilyen alap IC ára olyan 50-100 forint körül van.

1980-as évek: Mit eszik az ASIC?

Ha már ilyen jó kis játszótere lett a mérnököknek, akkor miért ne lehetne ezt tovább vinni? Mondjuk, ha egyetlen egy IC-ben lenne egy teljes kvarcóra? Vagy mondjuk egy teljes egér-elektronika?

Simán! Ezeket nevezzük berendezés-orientált áramköröknek, melynek hivatalos magyar rövidítése a BOÁ-k. A világ többi részén ezt úgy nevezik, hogy Application Specific Integrated Circuit, röviden ASIC.

Ezek az ASIC-ok forradalmasították az elektronikát, és mindenki számára elérhetővé váltak a kvarcórák és a számológépek! Gondold csak el, ha a kvarcórát igaziból alap IC-kből akarjuk megcsinálni, kell bele vagy 20 IC, és az már nem fér el a karunkra :)

A '80-as évek 'kvarcjátékai' belsejében egyetlen ASIC volt

1990-as évek: saját IC???

Sajnos nem éri meg mindig ASIC-et csinálni. Egy ASIC készítése olyan, mint egy rendes IC tervezés: nagyon sok munka, és nagyon sok idő. Ez csak akkor éri meg, ha bizonyos, hogy több millió példány IC-t fogunk utána gyártani - homokból - és ehhez képest drágán eladni őket.

De mégis, hogyan lehet saját IC-nk? Hm, ennek több vicces módja is van! Amit mi fogunk használni, azt úgy nevezik, hogy mikrokontroller.

A mikrokontroller egy pici számítógép egyetlen IC-ben. Ahelyett, hogy áramkört rajzolgatnánk, meg alkatrészeket kötögetnénk össze, egy kis programot írunk, amivel megmondjuk az IC-nek, hogy hogyan viselkedjen.

A gyárban legyártott mikrokontrollerekben nincs program, ők még nem tudják, mi lesz belőlük. De más más programmal ugyanazokból az IC-kből más-más funkciójú IC lesz.

Ha esetleg valami nem úgy működik, ahogy szeretnénk, akkor kicseréljük az IC programját, és semmit nem kell átkötni.

Ha esetleg szeretnénk valami új funkciót, mondjuk egy ébresztést egy órában, akkor azt csak beletesszük a programba. Elég ígéretesnek hangzik?

Mit tanultunk ebből?

Az IC-k a modern elektronika világának az építőkockái. Mivel egy-egy IC már konkrét feladatot old meg, így sokkal kevesebb IC-ből lehet kütyüket csinálni. Manapság szinte mindenhol mikrokontrollert használnak, ezeknek az ICknek a viselkedését programból lehet beállítani.